Csak pár nap telt el,de újból írhatok egy koncert beszámolót méghozzá a pontosan 10. koncertemről. Ahogy már említettem most Kazincbarcikára mentünk a majálisi napokra, ami még ingyenes is volt. Aznap persze nem kellett dolgozni, se tanulni így nyugodtan 10 órakor felkelltem és készülődtem az estére. A múltkori ruhaválasztásból tanulva most egy rövid farmert, tornacsukát, a kihagyhatatlan Jack Daniels féle Hooligans pólót és még egy szülinapra kapott szegecses karkötőt vettem magamra. A kapkodott reggelizés és egyben ebéd után a táskámmal először a városba indultam apám egyik munkatársához, aki segített a fényképezőgépem összeragasztásában (egyszer leejtettem és csak a ragasztó tartja életben...:) után fel a buszra onnan pedig a villamosra ki a végállomásig. Pár megálló után felszállt egyik barátnőm, aki most másodszor fog Hooligans koncerten részt venni de "normális" társasággal vagyis velünk. Az út végéig elbeszélgettünk aztán ahogy leszálltunk Petra már rögtön ott volt mögöttünk az én nem rég kapott Jack Danielses pólómban. (kölcsön adtam) Mivel a bátyja vitt el minket autóval így elsétáltunk a házuk parkolójába, ahol addig apumnak is telefonáltam hogy hol szedjük fel. (xD) Elvileg csak 5 percet kellet volna várnunk amiből rögtön negyed óra lett de ezalatt kifirkáltuk egymást Petrával amiből már "brutális" verekedés lett. Később már lenyugodtunk mert jött a sofőrünk. Először elmentünk a DVTK stadionig ahol csak 3 percet kellett várni mert apum már be is szállt mellénk. Elindultunk Barcika felé, út közben pedig Green day számokat hallgatva. Egy álmosító 45 perc múlva már a Reál parkolójában szálltunk ki a cuccainkat a vállunkra véve mentünk a Csónakázó tóhoz. Ekkor már ismerős hangokat hallotunk úgyanis Talán Attila énekelt a színpadon. Sajnos csak az utolsó hangra értünk oda így kép se készült. Innen elváltak az útjaink apától és Petra bátyjától mert ők még szét akartak nézni a majálisban amíg mi a koncert terepet szemléltük. Egy pár ember nézelődött csak a színpad körül szóval még nyugodtak voltunk de addig a két csaj elment felfrissülni amíg én a korlátot támasztottam. Nagyon ingatag egy talámány, mintha a tenger hullámozna a kezed alatt. Ahogy visszajöttek a lányok még elsétáltunk a tóhoz (mert amúgyis a bábszínház következett és nem akartuk elállni a kicsik látószögét xd) majd a túloldalon is szétnéztünk vagyis bementünk a játszótérre. Sajnos mindegyik játék foglalt volt de egy kisbaba után barátnőmmel bemásztunk egy kerek, hálóféle hintába. Persze egy apuka hangosan kiröhögött ahogy ott álltunk türelmetlenül a játék előtt de mi soha nem növünk fel! Egy kis ringatózás és szórakozás után jött a mászóka de erőnk erre nem volt így meggyőztem Petráékat, hogy álljunk vissza a színpadhoz mert mindjárt vége a bábszínházhoz. Újból átkelltünk a kis hídon majd a végén szembetalálkoztam Talán Attilával aki pár barátjával sörözgetett. Én odaakartam menni egy képre de Petra nem hagyta. Ezen túllépve mentünk tovább a színpadhoz ám még mindig ment a bábszínház kb még 10 percig. Rögtön eszembe jutott, amikor mi is ilyen kicsik voltunk és osztállyal a színházba jártunk...furcsa de mi is jót röhögtünk az előadáson. Ahogy távozni készült a gyerektömeg mi gyorsan felálltunk és beálltunk a helyünkre, most az először Csipával szemben. Innen már el se mozdultunk. Kövi fellépő Bereczki Zoltán volt (rem jól írtam a nevét) akit legjobban a "Lehetsz király" daláról ismertünk. Nem gondoltam volna, hogy ilyen vicces és aranyos mert egész idő alatt röhögtünk, főleg a Michael Jackson tánclépésein. Persze nagyon jól is énekelt és jó sztoriai is voltak. Legutolsó szám a Magna cum laude-tól a Vidéki sanzon volt amit együtt énekeltünk ám a dal vége felé fogta magát, lesétált a színpadról majd a közönség soraiban folytatta tovább az éneklést. Az emberek mind felé indultak és eközben páran sunyiban beálltak a helyükre az első sorba. Tényleg nagyon jól szerepelt Bereczki!
Utána se unatkoztunk sokat mert nemsokára Gyurcsik Tibi következett (ha jól tudom Megasztáros) akiről elsőként kiderült, hogy boldog párkapcsolatban él. Első sor női reakciója "ohh!". Ő rajta is sokat mosolyogtunk főleg, hogy a dalok közben nem egyszer felénk is elnézett és amikor a szemembe nézett tényleg le is fagytam. Barátnőnk aki először jött velünk koncertre elolvadt ahogy ő vele is elszemezgetett... Ezért szeretem az ilyen rendezményeket!
Az eddigi fellépőkkel ennyire még nem elégedtünk meg. Azonban a Hooligans előtt még Gáspár Laci foglalta a színpadot. Nem volt nagy a lelkesedésünk mert nem is ismertünk sok számot. Végre közeledtünk a fél nyolc felé amit már izgatottan vártunk, de még olyan 10 percet kellet még hozzátennünk. Ekkor a színpadra fellépett egy nő aki megint elmagyarázta a következő programokat de látta hogy a közönség már nem bír magával ezért nem húzta a szót, megszólalt a Bohémélet introja és elsőként szokásosan Endi lépett fel utána a többiekkkel. Nagy sikítással és tapsolással köszöntöttük őket. Aztán megpendültek a húrok és már örülten tomboltunk is a Nőben a boldogságra. Azonban már a dal közepén olyan furcsán éreztem magam...mert amikor ugráltunk akkor anyira kitűntünk a tömegből. Nem tudom, lehet hogy csak a mi oldalunkon volt kevésbé beválalós a közönség de ez minket nem zavart akkor is ugráltunk. Már az elején láttuk barátnőnkön hogy élvezi a zenét és a max hangerőt. Persze Zsoltin még mindig jót röhögtünk ezzel a frizúrával de...nem röhög, együttérez! Koncert közben mindig Csipát néztem de mivel tudjuk, hogy a dalokat becsukott szemmel, átérezve énekli így most nem kaptam olyat mint Budapesten. Hát nem lehet minden tökéletes!;) Viszont még fel is tudtunk frissülni úgyanis az egyik szám végén a frontemberünk az ásványvízéből egy jót öntött középre de minket pont kihagyott így felénk is öntött (vagyis pont ránk) szóval az esti zuhanyzás is megvolt. Minden dalt nagyon élveztem és megint sokszor elgondolkodtam. Az egyik lassúbb számnál a drámai hatásért vagy csak véletlenül a színpad oldalán észrevettem egy óriási unikornis héliumlufit amit a gazdája lassan el is engedett. Mutattam Petrának ahogy a "szép emlékek" vagyis a nyihaházós póni repült egyre följebb a levegőben. Sajnos az a két óra nagyon gyorsan eltelt így a fiúk egy percre le is mentek a színpadról de utána még folytatták az Illúzióval, a Félemberrel és a best-tel a Hotel mámorral. Barátnőnk ennek különösen örült mert ez volt a nagy kedvence a fiúktól de nem csak neki. A búcsú után lassan lemásztak a színpadról a fiúk de előtte Endi bedobta a dobokat amiket....persze most se tudtam megszerezni.:/ Vagy én állok rossz helyen vagy Endi dob rosszul?! A koncertnek vége volt, az emberek is hazafelé vették az írányt de mi még akartunk volna közösképet a fiúkkal. Azonban fáradtak voltunk, holnap suli meg azt se tudtuk hogy hova jönnek szóval inkább mentünk. "Amúgyis sz*r közösképem lett volna!" beszéltem be magamnak...Álmos fejjel ültünk be az autóba és mentünk is haza. Ma reggel én 6kor kelltem és meglepődve annyira nem is voltam álmos pedig tesink is volt amit kibírtam! Kezdek belejönni ebbe az életstílusba de barátnőnknek még sokat kell gyakorolni mert ma egésznap csak nyafogott. xD
Most egy időre vagyis másfél hónapra pihenünk egyett és sok energiát szerzünk jún.14-re a szegedi koncertre ahol pár Hooligán baráttal találkozni fogunk. Legyen valami 2013!! :)
