2013. április 27., szombat

Az első tombolás Budapesten

Már közel 4 hónapja nem jutottam/jutottunk el Hooligans koncertre de ápr. 26-án megtört a csend. Valójában a BP Park koncert váratlanul ért minket mert ez egyben szülinapi ajándék volt ugyanis barátnőm 27-én én  meg 29-én ünneplünk. Szóval péntek reggel álmosan kelltem fel de azzal a gondolattal éltettem magam, hogy ma este újra tombolhatunk. Még tegnap este befontam a hajam így reggelre göndör lettem. A gyors kajálás és készülődés után indultam a buszhoz először a suliba. Azonban a szerencsém már a nap elején elhagyott mert a 3. megállónál lerobbant a jármű ezért gyalogolhattam a villamoshoz. Szerencsére időben ott voltam a gimiben. Ahogy beléptem a terembe két barátnőnk  tombolós utitársam és elém álltak egy kisebb tasakkal. Az ajándékunk lapult benne vagyis nekem egy "Sexy" felíratú nyaklánc Petrának pedig két bajszos gyűrű.Nagyon tetszett. Elkezdődtek az órák amik persze ilyenkor lassan telnek el. A reggeli szerencsétlenségem folytatódott mert egyre melegebbeéreztem magam l és szédültem is de nem tudom mitől. Barátom adott gyógyszert ami egy kicsit hatott is. Féltem hogy ez a rosszullét kihat a koncertre mert nem akarok a tömegben összeesni! Egész nap ittam vízet és próbáltam megnyugodni de csak jobban idegeskedtem ugyanis az egyik órám is "remekül" telt. Pár óra után vége lett a napunknak, majd Petrával rohantunk ki a suliból egyenesen a barátnőmék kocsijához. Ott várt Petra bátyja és indultunk is a Tiszai pályaudvarra. 20 perc múlva apukámhoz csatlakoztunk akivel fel is szálltunk a vonatra majd indultunk Budapestre. Út közben is rosszul éreztem magam de a légkondi megmentett a szenvedéstől így a kedvem is erősödött. Zenét hallgattunk és jókat beszélgettünk. 2 órányi utazás után már a Keletiben találtuk magunkat. Onnan gyalog elsétáltunk a panzióba ahol rögtön be is döltünk az ágyba pihenni. Azonban nem volt sok időnk így egy gyors felfrissülés után már a Park felé vettük az irányt. Még mindig lázasnak éreztem magam de éltem. A buszról leszállva szinte pont a koncerthelyszín előtt voltunk így rohantunk is a főbejárathoz. A biztonsági őrök szerint nem vihettünk be se ital se ételt így a péksütét és az éltető vízet ki kellet öntenünk egy kukába. Végre bent voltunk a Parkban azonban még várhattunk mert még nem engedtek be a színpad elé így olyan 2 órát még álltunk. Addig apa vett nekünk italt ott a büfénél nem valami olcsón. Szerencsénkre nem volt sok ember elöttünk és még egy pár face ismerősömet is láthattam. Eközben a fiúk éppen hangoltak pár számukkal.
Utánuk pedig az előzenekar gyakorolt a Rockforce (remélem jól írtam le) gyerekbanda. Várakozás közben persze most is jól elvoltunk amikor megcsörrent a telefonom. Nem tudtam ki az csak a számot írta ki.  Felvettem de fogalmam sem volt hogy ki az a hangja alapján aztán hosszú idő után leesett hogy Kata hívott akivel találkozni fogunk a koncerten. Jelenleg még otthon voltak és 3/4 óra mire ideérnek. A beszélgetés után kb 1 órával megmozdult a sor és beengedték az embereket. Amint a jegy szélét letépték mint az örült rohantunk a színpadhoz ám pár rajongó megelőzött minket így megint a szőke előtt kötöttünk ki de első sorban. Már kezdtem megnyugodni és lázasnak is alig éreztem magam. Aztán újból csak vártunk és vártunk  ja és még egy jó barátra Noémire hogy találkozhassunk. Valahogyan eltelt az idő mert nemsokára két szőkeségre figyeltünk fel Katára sé barátnőjéra Natira. Jeleztük hogy itt vagyunk azonban a helyfoglalás az sajnos nem jött össze. (bocsi): Kiengesztelésül a táskámból kiemeltem egy saját készítésü állbajuszt amit csak a Katának csináltam ugyanis egyszer említette hogy nincs bajszos cucca ezért én csináltam egyet. Remélem nem fog.;) Ezután persze közösképet is készítettünk. Nemsokára fellépett a Rockforce is. Ha jól tudom olyan 12 évesek voltak de ahoz képest nagyon jól játszottak és az angol dalokat is jól énekelték. Volt benne pár ismerős szám főleg a Green daytől az American idiot. Vad egy banda volt...
A szereplésüknek hamar vége is lett és következett egy kis szünet. Addig Katáéknak megmutattuk az N.H.N.SZ feliratunkat (mint ami Szerencsen is volt) meg egy kémia témához tartozó rövidítést. Egyik barátunk találta ki pár hete. Megint csak várhattunk és várhattunk amikor az alvásból felriadtunk a szokásos intro ra. A színpad füstbe borult majd a sötétből felbukkantak a fiúk akik kényelembe is helyezkedtek. Jó volt újra látni őket főleg amikor elkezdték a Nőben a boldogságot játszani.Innentől meg már történelem. A fiúk most is kitettek magukért és jó sokat nevettünk is rajtuk. Először ahogy Zsoltika elkezdte rázni az új frizúráját az nagyon édes volt!


Minden dalt élveztünk főleg én a Játszom,Küzdj az álmodért és az Egyformánnál párszor elgondolkodtam és még libabőrös is lettem. A fiúk összes számát ennyire imádom. De volt itt számomra különleges pillanat is úgyanis már nem tudom melyik dalnál Csipa épp szembe állt velünk amikor félig lehajolt, rám nézett (vagyis remélem az tényleg nekem szánta) egyik kezében a mikrofonnal, másikkal meg "beletúrt a nadrágjába" amire én csak jobban sikítottam erre pedig egy ördögi mosolyt is kaptam. Ezen kivül sokszor csípőmozgásos kedvében is volt amihez megjegyezte hogy "Ez de jól esett!". Zsoltit is sikerült elmosolyodtatni mert  felemeltük az N.H.N.SZ rajzunkat de olyan érzesem van hogy kezdi ez idegesíteni...Szóval nagyon szuper volt a koncert és tényleg jól esett ugrálni főleg hogy már nem is éreztem magam betegnek.Csak már fáradtam és a torkom kezdett el fájni aminek az eredménye hogy még most se tudok beszélni csak nehezen suttogni. Pedig Petra a koncert vége felé nekem panaszkodott hogy el fog menni a hangja és még mindig rendesen beszél. De nagyon megérte én azt mondom. De minden csoda egyszer véget ér mint ahogy ez a koncert is. Az utolsó számra a Hotel mámorra tényleg borultunk mint az örült majd a végén készítettek egy képet a fiúkról háttérben a lelkes közönséggel.
Majd a dobverők is a közönség közé szálltak és a színpad is kezdett kiürülni. Persze mi még maradtunk a dedikálásra addig beszélgettünk és csináltunk még egy közösképet most csak Katával.. Nem sokkal később elkezdtek dedikáló képeket osztogatni és elsőként Csipa bukkant fel a sötétben mire mi előre furakodtunk. Ám hiába mert nagyon hamar el is ment így az utána következő Tibitől sikerült is autogramot kérni igaz nehezen ismerte fel magát, majd egy közösképet is csináltunk. Utána meg a szőke Zsolti jött aki alá is írta az N.H.N.SZ képet és le is fotóztam Petrával őket. Sajna a képhez semmit se mondott...Pár tolakodás és lökdösést követően pedig Endi bukkant fel akivel szintén közöskép és egy aláírás is kötelező volt. Pontosabban két kép ugyanis apa készítette és egy cigiért cserébe csinálhatot rólunk még egy képet. Miután mindenkit "kivégeztünk" (kivéve Csipát) visszatértünk Katáékhoz de nemsokára már búcsúztunk is. Ölelés, puszi és elindultak a kijárat felé, mi addig még egy kicsit kobóroltunk ugyanis Noémit kerestük. Aztán eszembe jutott h megvan a telefon száma ezért gyorsan fel is hívtam.Pár kicsöngetés után először hallhattam a hangját és ahogy mondta még ott voltak a koncerten de ez után kinyomta a telefont!? Megcsörgettem mégegyszer de nem vette fel viszont ahogy körbenéztem a színpad előtti korlátnál ismerős vöröses fürtöket pillantottam meg. Gyorsan közeledtünk és tényleg jól láttam, Noémi volt az. Ölelés, beszélgetés és persze vele is készült közöskép meg egy "szuper kép".;) Közben felfigyeltünk Endire aki még mindig a korlátnál állt és aláírást osztogatott. Gondoltam hogy csináljunk vele egy közösképet így négyen (plusz Noémi barátnője) ezért futottunk is utána de valahogy mindig a másik irányba haladt de végülis elkaptuk egy képre. A fáradtság eluralkodott rajtunk így hamarosan elkellet bucsuznunk. Utólag még rákötöttem Noémire hogy legközelebb ők jöjenek Miskolcra koncertezni ami remélem nemsokára meg is fog valósulni. Majd álmosan visszaballagtunk a panzióba ahol rögtön már aludtunk is.
Szerintem ez nagyon szuper koncert volt még ha a nap eleje sz*rul is kezdődött. Legközelebb 4 nap múlva Kazincbarcikán fogunk tombolni egy "faszányosat"! Boruljon aminek borulnia kell! ;D





2 megjegyzés:

  1. Gratulálok Kolleganő, remek beszámoló lett! Csipától már megszokhattuk, hogy mindig lelép. Annak meg örüljünk, hogy a Szaladó Szőkének már csak borostája van, csak szakáll ne legyen belőle. Sajnálom, hegy ebből kimaradtam, de vannak ám terveim nekem is... És remélem, Szegeden találkozunk :))

    Pusszancs: Hooligirl

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon köszi!:D Hát igen már kezdem megszokni h Csipa mindig elmegy...de a koncerten azzal a sok jelenetével kárpótolt :) Jhaj szentem fog az még nőni...Már kíváncsi vagyok azokra a tervekre. Persze már biztos h megyünk Szegedre!:D

      Törlés