2013. július 20., szombat

Meglepetésből lett csodás élmény

Nemsokkal később a miskolci borulás után Petrával elhatároztuk, hogy július 14-én meglepjük hooligan barátainkat azzal, hogy több órán át utazunk le egészen Orosházáig a gyopárosfürdői Hooligans koncertre. Nem csak őket, de engem is meglepett a gondolat, de kezdjük is az elején.
Vasárnap reggel 5 óra körül megszólal az ébresztőm és ilyenkor egy ember se kellne ki az ágyból, de a szemem előtt lebegett a cél szóval erőt vettem magamon és készülődtem. Megettem egy kis szendvicset, kivasaltam a hajam, felöltöztem, előkotortam a táskákat és vártam. Vártam, hogy Petráék szóljanak viszont semmi életjelet nem kaptam így gyorsan felmentem Facere, ahol barátnőm mondta is a menetrendünket. Mivel a kocsijukkal megyünk így nem voltunk nagyon időhöz kötve, de ebből lett egy kis késés is. Mivel volt időm visszaaludtam az ágyamba és a szemem már érg zárva volt, de akkor kopogtak az ajtón és megérkeztek Petráék. Elővettem a nagytáskát, kistáskát és mentünk a kocsihoz, amiben apukája, anyukája és bátya már vártak. A cuccok a csomagtartóba mentek aztán indultunk is. Mivel nem volt matrica így nem mehettünk az autópályán szóval a térkép kézbe került és szó szerint össze-visszamentünk. Ebből  pár óra késés lett, de útközben az idő egyre melegebbre fordult és még utitársunk is akadt vagyis egy darázs, ami először a hajamba akadt (nem nevett!) aztán 2-3 szor megpróbáltuk kihajtani az ablakon, de mindig visszasodorta a szél. A hosszas út után örültünk, hogy megláttuk az orosházi táblát, a következő feladat a fürdőt kellett megtalálni. Na ezzel is elbajlódtak, de végül megtaláltuk és ezután az következett, hogy nem volt parkolóhely. Nemcsoda, hogy a sofőr ideges lett, egyszer, amikor megálltunk tankolni olyan sebességel, majd féknyommal álttunk meg egy ember előtt, hogy azt hitték beakarunk törni a boltba. Szóval végülis a camping parkolóba mentünk csak az fizetős volt. Egy kis útbaigazítás és végre kiszállhattunk a kocsiból. Aztán visszamentünk fizetni na meg a napijegyet is megvettük, ami egy kék karszalag volt. Lassan kipakoltunk a csomagtartóból is, de bennem és Petrában volt az izgatotság szóval mi befutottunk a strandra. A színpadot sikeresen megtaláltuk, de odafigyeltünk, hogy nehogy valamelyik barátunk észre vegyen minket. Feltűnés nélkül sikerült találnunk egy kis helyet a fák árnyékaiban a röplabda pályával szemben. Mi nem tudtunk uralkodni magunkon, ezért ledobtuk a táskákat, levettük a ruhát, ami alatt a fürdőruha volt és papucs nélkül elindultunk felkutatni a strandot. Rejtélyes módon először a csúszdákhoz keveredtünk, de mivel még nem voltunk vízben így visszamentünk felfrissül aztán tényleg lecsúsztunk a legnagyobban. Őszintén nem dobtam el az agyam, mert voltam nem egyszer 3x nagyobb és élvezetesebben, de most nem a csúszda a lényeg. Minden medence felé elmentünk megnézni, hogy hol lehetnek Katáék, akikkel  még az egy hónappal ezelőtti sörfeszten taliztunk, de sehol nem találtuk őket. Azért a csúszdát többször ellenőríztük. ;) A móka után szárazföldre léptünk és elkedztünk az egész fürdő körül nézelődni, de sehol sem voltak. A forró kövön futva a büfék előtt mentünk el és Petra felfigyelt egy ismerősen szőke csajra, aki épp fagyit evett mellette pedig egy rövid barna hajú lány, aki meg melegkaját evett. (mit ettél??) Kérdezte is barátnőm, hogy "azok nem ők?" erre leintettem, mert nem ugy néztek ki, de gondoltam menjünk oda köszönni és vagy égünk egy nagyot vagy tényleg ők azok. Egyre közeledtünk a barna hajú lányhoz, majd mondtunkegy sziát és ,ahogy megfordultak tényleg ők voltak, Niki és Kata szóval nagyot is néztek, hogy mit keresünk itt, amire a válasz, hogy "miattatok utaztunk ennyit" (na meg a fiúkért;) Hozztunk magunknak széket és leültünk melléjük aztán visszakísértük Nikiéket az öltözőjükbe, hogy visszategyék a cuccokat. Ezután indulhatott a pancsolás. Már nem is tudom, hogy hova mentünk először, de sokszor lecsúsztunk a két csúszdán, de az örvényben is sok időt töltöttünk. Élvezett volt egymás kezét fogva sodródni az árral főleg, hogy nekimentünk a kis gyerekeknek, szőrös hátú férfiaknak sőt Petra szerint a nagy sodrás közben valamelyik srác gyengepontját is eltalálta...Amikor épp nem körbe-körbe úsztunk akkor én bemutattam pár trükött meg fejenállást, amit a többiek is megpróbáltak vagy csak sikló versenyt rendeztünk. Pancsolás közben a medence szélén még egy fotós is megjelent, aki le is fotózott minket csak nem akkor amikor beálltnuk a képhez.Telt az idő, de nagyon jól elvoltunk a vízben a jó meleg időben, de aztán a csapat 3 részre oszlott. Kata elment megszárítkózni és beállni a színpad elé, Niki és barátnői (kiscsaládja) Klau és Szilvi azt hiszem a cuccaiknál voltak mi meg  őket kerestük. Mivel lassan ők is mentek átöltözni, ezért én is velük tartottam az öltözőbe. Mindannyian bikini felsőben és rövid farmerben álltunk készen a koncertre, de előtte megvártam Nikiéket, amíg kisminkelték magukat közben Klauval is elbeszélgettem. Már tülkön ültem, hogy elinduljunk aztán lassan tényleg elindultunk kifelé. A három csaj ment is az első sorba addig én visszamentem Petrához letenni a táskámat, majd a kistáskámmal mi is beálltunk az első sorba viszont csak a szőke előtt, Kata Kooleganő mellett volt hely ezért oda telepedtünk. Épp karaoke ment, ami őszintén nem volt lelkesítő, de hamar vége is lett. Eközben Kata el is ment, hogy vegyen sört meg wc-re ment addig Heny foglalta a helyét és így vele is tudtunk beszélgetni. Amikor visszaért két pohár meggyes sört hozott, mögöttünk meg egyre jobban gyülekezett a tömeg. Nemsokára Bunyós Pityu foglalta el a színpadott.
 Az előadás közben Nikit vettük észre, aki felénk közeledett, mert ők Csipával szemben álltak és ha vége ennek a dáridónak akkor mellettük megszabadul egy hely és azt szerette volna, hogy mi álljunk oda. Persze elfogadtuk és oda is mentünk, mert tudni illik imádom Csipát. ;) Bunyós Pityu is nemsokára abbahagyta az előadást,de végülis az előző döntésünkkel jól is jártunk, mert ekkor megérkeztek Kata barátnői és így át is adtuk nekik a helyünket. Ezután nemsokára a hely is megüresedett így pont középen voltunk. Amíg vártunk csináltunk közösképeket a csajokkal meg sokat beszélgettünk, nevettünk. Közben Kata is megmutatta a kis Csőrit a még tőlem kapott halálfejes kendővel a nyakában aztán, ahogy telt az idő a koncert is elkezdődött. Bár az utóbbi hetekben elég sokszor kerültünk tombolásra, de én nem unom, nem érzem tehernek sőt nagyon jól megtudnám szokni. :D A fiúk most is hozták a formájukat és még nagy tömeg se volt szóval volt hely az ugrálásra, mert kellett is. A zene csodás volt, Csipa cigánykerekezett is amiből aztán balettozás lett, Tibi megint megtépte a Zsoltit és még mi sem maradtunk ki a mókából. Mivel mi öten bikiniben voltunk egész jó látványt nyújottunk a fiúknak, de ez csak akkor derült ki igazán, amikor én, Petra és Niki felvettük a pólónkat, mert fáztunk. Épphogy rajtunk volt (nekem a Hooliganses pólóm) Csipa megszólalt, hogy "Miért vettétek fel azt a csúnya Hooliganses pólót?" meg valami olyasmi pedig olyan jó volt nézni titeket...aztán elkezdte, hogy "Vissza,vissza!" erre mi lefagytunk aztán jót nevettünk, de én nem akartam levenni a pólóm mert tényleg fáztam (megis lett a hatása, mert beteg lettem xD) de a többiek addig győszködtek, amíg én is levettem. Ebből a viccből jött valakinek az az ötlete ha már mi levettük akkor Csipa is vegye le a pólóját, ezért én ajánlottam, hogy írják föl egy papírra és akkor nem kell bekiabálni.
Szegény Niki több ideig ott nyújtószkódott Csipa előtt, de sosem akarta észrevenni és szerintem direkt nem reagált pedig még szóltunk is neki. Azonban helyette Zsoltika vette észre a papírt, amire perverzen elkezdett mosolyogni. Egy idő után hagytuk is a dolgot és inkább tomboltunk tovább. A koncertnek sajnos vége lett a Hotel mámor után, Endi bedobta a dobverőket és ekkor rájöttem, hogy nekem ez mindig csak pár embernyi helyen múlik, hogy elkapjam...viszont most Klau kapta el vagyis rajta kivül még két csaj próbálta elvenni. Bő 10 percig vagy több ideig a dobverőn veszekedtek és közben még Kata is besegített, de aztán feladták a csajok és Kalué lett a nyeremény. A vita után még csináltunk Kolleganővel közösképet aztán mindenki beállt a kordonhoz a dedikálásra. Mivel elég sok ember volt mi Petrával kicsit előrébb furakodtunk így hamarabb kaptunk aláírást Tibitől, aki után Csipát szemeltük ki. Én úgy álltam, hogy őt feltétlenül lekell rohanni, mert ilyen ritkán van amikor kijön szóval nemsokára ott is volt melettünk. Petra  dedikálást kért, majd először engem fotózott le vele, de amikor közelebb jött Csipa akkor elkezdte nekem énekelni, hogy "Gyere baby!". Nem is tudtam mit visszaszólni...utánam barátnőmmel is csinált közösképet. Boldogan mentünk vissza Nikiékhez, ahol pedig Endivel csináltunk közösképet. Már csak Zsoltika maradt, ezért most őt támadtuk meg csak a baj, hogy mindig mi maradtunk hátul így sosem fértünk hozzá plusz az előttünk lévőek szegényt ott nyagatták.;) Szóval csak a szőkét nem sikerült elkapni...viszont nagyon kifáradtunk, ezért tényleg felvettük a pólókat, elbúcsúztunk mindenkitől (csak Henyéket nem találtuk meg) aztán indultunk vissza a kocsiba. Táskákat a csomagtartóba, mi gyorsan be is ültünk, betakaróztunk és indultunk is hazafelé. Útközben észrevettem Nikiéket a járdán, ezért Petra gyorsan szólt bátyjának, hogy álljunk meg, lehuztuk az ablakot és köszöntünk nekik és egy "Egészséget" mondtunk a tüsszentő Klaunak, de aztán mi is tovább mentünk. Minden erőmön azon voltam, hogy aludjak és ebben legjobban a zene segített. Nem figyeltem az útra, de órák múlva arra ébredtem, hogy Miskolcon vagyunk és pá perc múlva haza is érkeztem. Kivették nekem a táskát, majd a hideg estében mentem  be a házunkba onnan pedig gyorsan ledöltem és aludtam is.
Szerintem ez a legjobb koncertek közé tartozik és nem csak a fiúk miatt hanem, hogy az ember olyanokkla lehet akiket szeret, igazi hooligán barátokkal.;) <3
Képek a koncertről:





2013. július 16., kedd

Miskolc új villamosa és a Hooligans

Már 1 hónapja élvezzük a nyarat, de csak július 5-én lett igazán csodálatos. Itt Miskolcon új villamos érkezett, melyet este nagy buli koronázott meg. Egésznap készülődtem a koncertre bár bőven volt ídőm így még kockulni is tudtam. Facezés után kifestettem a körmön neon rózsaszínre, alaposan kivasaltam a hajam aztán felvettem a ruhát, ami egy szegecses tornacipőből, farmernadrágból, egy Forever Young.os pólóból és egy fekete bőrmellényből állt. Ahogy elkészültem összepakoltam a kis táskámba a cuccokat, magamhoz vettem egy pulcsit, mert elég vacak idő volt aztán elindultam apukámhoz. Ahogy megérkeztem rögtön kaptam egy dicsérést a ruhámra aztán apa is összepakolt és indultunk a Városháztérére gyalog. Nem voltunk nagyon messze így hamar odaértünk a színpadhoz, ahol csak két lány állt. Mielőtt mi is csatlakoztunk volna megkellett várnunk Petrát és az apukáját, akik jó pár percet késtek is. Amikor megláttuk őket gyorsan ment az ölelés utána pedig futottunk az elős sorban. Mivel a Csipával szembeni helyet elfoglalták így most Zsoltival kellett beérnünk.Ahogy beálltunk rá egy percre odajött hozzánk egy öreg néni és megkérdezte, hogy milyen fellépők leszknek aztán elpanaszkodott nekünk, mert nem tettek ki székeket a térre és ő nem akar állni. Mi mondtuk, hogy ezeken a koncerteken csak állni lehet, de erre köszönés nélkül távozott.  Ezután kellemesen elbeszélgettünk és nevettünk Petrával, amíg Enikő barátnőnkre vártunk, aki késett is pár percet. Szerencsére tudtunk helyet foglalni neki a gyülekező nagy tömeg ellenére is. Egy idő után a lustaság eluralkodott rajtunk így lazán leültünk a korlát elé. Sajnos nekem volt a legrosszabb kilátásom, mert közvetlenül mellettem állt egy hajléktalan, akit az ülő helyzetből nem volt élvezetes nézni. Nemsokára elkezdődött a Miskolc Dixieland előadása, ezért nagy nehezen felálltunk és hallgattuk a bandát bár nem ez az első, mert az idei téli szünet előtti utolsó napon felléptek az iskolánkban csak az a baj, hogy a zenéjük nem a mi stílusunk.
A Dixieland után a színpadra lépett elsőnek egy molett, bajszos férfi, akinek szalma kalap volt a fején kezében hangszerrel. Meg is kérdeztem, hogy ez Pál Dénes-e ugyanis úgy tudtuk, hogy ő lesz a következő fellépő. Válaszként csak nevettek a többiek. Végül ez a kis együttes csak egy szám erejéig maradt és utána tényleg következett az igazi Pál Dénes.
Már egy fokkal jobb volt mint az előző fellépők, de a Hooliganset amúgy se tudják túlszárnyalni. ;) Szerencsémre eközben a mellettem lévő férfi távozott helyette egy velünk egymagas srác állt oda, akivel koncert közben beszélgettem is. Amikor két szám között szüneteltek a közelünkben egy szőke, kislány folyamatosan bekiabálta, hogy "Dénes,Dénes, Dénes" amire Pál Dénes oda is figyelt és mosolygott. (talán mondott is valamit csak arra nem emlékszem) Lassan telt az idő viszont az időjárás is esőre fordult. Pál Dénes után a színpadra újra fellépett egy nő meg egy férfi (minden fellépő után így volt ez) és újból elmondták az új villamosról a tudni valókat, lelkesítették a közönséget most pedig mindenkit arra kértek, hogy "fújják el " a fekete felhőket...az egyik kislány a színpad felé fújt csak nem a színpadot kellett elfújni hanem a felhőket. Hülyeség, de utána tényleg nem esett az eső. Egy kis várakozás után a Bíborszél lépett elénk, akik legtöbbször a DVTK meccseken szoktak játszani és tényleg nem is voltak olyan rosszak.
A pörgös előadás után a dobos itt is bedobta a dobverőket a közönségbe, az egyik pont felénk vagyis egy emberrel arrébb ment csak, ahogy a sok kéz utána nyúlt a dobverő beesett a színpad alá. Szóltak is a biztonságiőrnek, aki végül nem vette ki, mert a többi korlát akadályozta. Újból a nő és a férfi beszélt először arról, hogy egy Béla nevű elveszítette a barátnőjét (itt már mindenki nevetett) aztán kiderült, hogy a párja neve Gyöngyi volt...lebuktam. xD Drága barátnőim rögtön megfogták és felnyújtották a kezem, hogy itt vagyok.  Ezután a villamosról beszéltek, amit nagy várakozás után meg is láthattunk bár a több ezres tömeg végére nem láttunk pedig felálltunk a korlátra is.Eközben a színpad mögött néha előbukkant Tibi vagy Zsolti. Borzasztó dolog várakozni....de megéri. A Bohémélet intro hangosan megzendült és lassan mind a négyen előttünk álltak készen egy újabb koncertre. Őszintén most nagyon jól esett ez a tombolás. Fantasztikusak voltak, mert egész koncerten Zsoltival szemeztünk, aki sokszor ránkmutatott sőt egyszer a pengetőjét direkt nekem dobta és még mutatta is, hogy hova dobta de az én bénaságomnak hála későn vettem észre a földön így egy nő megelőzött. Volt itt még verekedés is, mert Tibi megtépte a Zsoltit aztán valaki a közönségből bedobott egy kék sapkát, amit Csipa fel is próbált. Megkérdezte a közönséget, hogy hogy áll de őszintén kicsit kicsi volt rá...a sapka után pedig egy plüss ördögöt dobtak be (ki lopta el az ötletem??) amit csak felállítottak a dobra, de onnan is leesett. Persze a fotósok most is célba vették az örült közönséget főleg Enikőt, akit direkt egyénileg is lekaptak. A 2óra nagyon gyorsan eltelt hiszen már azon kaptuk magunkat, hogy vége a Hotel mámor dalnak és a fiúk is lementek a színpadról. Az emberek hirtelen eltűntek velük együtt Enikő is. Petráékkal körbe szimatoltunk,hogy hol lesz autogram osztás aztán egy időre eltűntek addig mi teljesen hátra kerültünk. Apa elővette az ollóját és amennyit csak tudott, annyi Hooliganses kordonszallagot levágott nekem, magának meg akik még ott voltak.Pár perc után Petráék is megtalálta így ők is kaptak pár métert. Az enyém 14 méter lett.
Ezután mi visszamentünk az autogram osztáshoz Petráék pedig haza mentek. Nem sokkal később megláttam Endit  a korlátnál, ezért apa már elővette a cigerátáját és a fényképezőgépet. Most sem kért, de csinálhattunk két képet, amik egész jók lettek. Endi után megláttuk Zsoltit, aki épp a wc-re tartott...5 perc múlva apa szólt neki mire ő intett, hogy nemsokára visszajön, de nem jött vissza. Inkább hagytuk, ezért mi is fáradtan hazafelé vettük az irányt. Amikor hazaértem rögtön beestem az ágyba...másnap reggel 6 órakor felkeltem anya telefonjár és furcsa módon 5 alvás után nem voltam fáradt. De lustaság elurakodott felettem és délutánig elauldtam...
Képek a koncertről:





2013. június 15., szombat

Örült tombolás Békéscsabán!

Június 13-án, amíg mások az iskola padjában vagy a munkahelyen szenvedtek a melegben addig Petra barátnőmmel a vonaton ültünk 5 órán keresztül, hogy Békéscsabára érhessünk. Mi ezzel a kezdtük a nyarat, amit még folytatni is szeretnénk.
Csütörtök kora reggel mozgolódásra lettem figyelmes. Csak anya pakolt a szobában, de ettől már fel is ébredtem főleg, mert rá negyed órára Petra rontott be hozzám. Gyorsan oldalba bökött és mivel nem akartam erre reagálni a karomnál fogva kihúzott az ágyból végül a földön találtam magam. Anyának nem kellet bajlódnia a reggelivel, mert barátnőm vett egy-egy mega-burgelt. Nehezen nekikezdtünk az evéséhez, de az utolsó két harapásnyi maradékot már nem bírtuk megenni, ezért hagytuk. Mivel nagyon meleget mondtak mára, ezért felvettem egy rövid farmert, a nemrég készített Jack Daniels pólómat, tornacsuka és a szegecses karkötő. Mielőtt elindultunk ellenőriztük, hogy mindent bepakoltunk-e, majd nyugodt szívvel elgyalogoltunk a buszmegállóba. Nem kellet sok időt várnunk, de amint leültünk a járda szélére jött is a buszunk. Kevesebb mint 10 perc alatt leértünk a Tiszai pályaudvarra, ahol találkoztunk apummal. Amint elszívta a cigeretáját elsétáltunk az 1. vágányhoz. Ahhoz képest, hogy csak fél 8 volt nagyon sokan várakoztak a vonatokra.Nemsokára a mi vonatunk is megérkezett, majd felszálltunk rá és a székünket kerestük. Azonban a helyünket már elfoglalták, amiből kissebb vita alakult ki 3 angol turista között. Végül mi győztünk. Útközben először Petra a könyvét olvasta, én pedig írtam a blogom következő részét és zenét hallgattunk. 2 órányi utazás után megérkeztünk Budapestre, ahol megittunk egy cappuccino-t amíg a Békéscsabára menő vonat meg nem érkezett. Pont időben sikerült felszállnunk és találtunk is egy kabint, ahol csak egy fiatal lány ült. Olvasás és írás helyet most Petra notebook-járól fotózkodtunk. Nagyon sok kép készült különboző effektekkel, de csak egy-kettő lett normális. Próbáltunk volna még videót szerkeszteni viszont ez sem sikerült. Ezután unalmunkban elkezdtünk rajzolni és ezeket alkottuk:

Eközben írtunk egy sms-t barátnőnknek, aki épp az iskolában volt, hogy hívjon fel minket szünetben egy kis beszélgetésre. Fel is hívott, de a vonat zaja miatt alig értettünk egymást így hagytuk a telefonálást. Amikor kényelmesen elhelyezkedtünk a kabin két végében pakolnunk kellett ugyanis megérkeztünk Békéscsabára. Amint leszálltunk rögtön arcon csapot minket a meleg és az erős szél. A pályaudvarról képet is készítettünk.
Első látásra elég idegen volt Békéscsaba utcái főleg, mert nem szoktuk meg, hogy ha a zebra zöldre vált egy értelmetlen hang jelez nekünk. Ezt leszámítva hamar megkedveltük a várost. Kb. 20 perc alatt lesétáltunk a szállásunkra, ami egy bérház 10. emeltén helyezkedett el. Épp ekkor találkoztunk a panzió tulajdonosaival, akik a lakás takarításával végeztek. Felkisértek minket miközben apa a városról faggatózott addig mi ledobtuk magunkat az ágyra. Egy kis felfrissítés után fogtuk a kistáskát és elindultunk a városba szétnézni. Az utcákon sétálva megállapítottuk, hogy itt több a kerékpáros és többször állnak meg az autók ha átakarunk kellni az úttesten. Először bementünk a Csaba Centerbe, ahol megebédeltünk a kínai étteremben. Petrával szója tésztát kértünk mogyorós csirkével, apa pedig...arra már nem emlékszem. Viszont alig lehetet érezni a mogyoró ízét csak a szánk leéget, mert nagyon csípet. Evés után mi még körülnéztünk a boltokban és a földszinten meg is találtuk a legjobb ruhákat. Sajnos nem vettünk semmit hanem mentünk tovább a Tourinformba a jegyekért. Kezünkben a jegyekkel mentünk vissza a szállásra miközben vettünk két-két gombóc fagyit is. Fél órát pihentünk a hüvős házban, kipakoltunk-bepakoltunk és indultunk a sörfesztiválra. Persze kellett az eligazítás, mert párszor sikerült eltévednünk. Útközben hallottam valamilyen dalt, amire azt hittem, hogy a Petra telefonja, de nem ő csörgött. 5 percre rá gondoltam megnézem az időt, amikor kaptam egy sms-t és volt egy nem fogadott hívásom. Másik barátnőnk írt nekünk, mert ma a suliban kedvenc angol tanár(om)unk megkérdezte, hogy hol vagyunk és a "Békéscsabán Hooligans koncerten" válaszra bevalotta, hogy ő is ott lesz. Nem tudtunk erről a rajongásáról, de furcsa volt ez az egész dolog, mert elvileg neki osztályozókonferenciára kéne mennie. Viszont a szemünket nyítva tartottuk a koncerten. Ahogy megtaláltuk a sörfesztivált én gyorsan beakartam menni, hogy megkeressük a színpadot és Kata Kolleganőt, de Petráék leakartak állítani ezzel az izgulással. Nem tudtam nyugodt lenni, ezért kicsit  elsétálgattam a bejáratot keresve. 40 perc várakozás után elindultunk a talált bejárathoz, ahol csak néhány feldühödött ember panaszkodott a jegyárusoknak. Aztán ez a pár ember is eltűnt és szinte csak mi maradtunk. Apa elbeszélgetett a biztonságiőrökkel így a protekciónk is kialakult. 3 perc volt a nyításig és úgy döntöttek, hogy nekikezdenek az emberek beengedéséhez  ám történt egy nagy probléma. A biztonságiőrök szerint a mi jegyünket csak a másik oldalon lehet átváltani karszalagra, ahol már nagy tömeg áll a napsütésben. Nagyon megijedtem, hogy mi lesz így, mert az első sorban akarunk lenni. Nagy szerencsénkre egy hölgy, aki a rendezményen dolgozik azt állította, hogy csak le kell tépni a jegyből egy kis papír részt, amit eltesznek maguknak és kaphatjuk a karszalagot. Ezzel mindenkit meggyőzött így még volt 1 perc előnyünk. Nem is kellett futnunk, de mi akkor is siettünk ugyanis mi voltunk a legelsők az első sorban persze Csipával szemben. Utánunk lassan jöttek a többiek is. Nagyon örültünk főleg, amikor egy Szaladó Szőkére lettem figyelmes. Ahogy közeledett felismertem Katát, akivel gyorsan megöletük egymást és bemutattam neki barátnőmet is. A kacsapuszi nekünk is kijárt a kicsit vizes Csőritől és kishúgától. Nemsokára Niki és Klau Kata barátnői is csatlakoztak. Beszélgetés közben mindenki felfigyelt egy ismerős párosra. Heny és Ari voltak azok, akik meglepetésként jelentek meg. A többiek futottak hozzájuk, amíg Petrával foglaltuk a helyet és megpróbáltuk felfogni, hogy mik történnek itt. Ahogy Henyék megérkeztek én elsőként kijelentettem, hogy "Utállak titeket!". Persze nem gondoltam komolyan csak ez nálam azt jelenti, hogy "Hiányoztatok!" Készültek még közösképek, beszégettünk, majd leültünk a korlát elé a plüss kiscsaláddal együtt.
A háttérben pedig a Csíkzenekar próbált. Addig mi Katával elénekelgettük közöskedvencünk a Disco express dalait. A smink se maradhatot ki amiből én kaptam rózsastín, csillogó szájfényt. Elvileg, amig mi sminkeltünk előttünk egy fotós készített pár képet rólunk. Eközben egyre több ember állt be a színpad elé. Nagyon szerethetik ezt a fesztivált a hírességek, mert láttuk ByeAlexet egy haverjával. A jellegzetes szemüveg, a szakáll, a csöves sapi és még pár kilo mindenhol...(nem ő volt az igazi!) A Csíkzenekar nekikezdett a koncerthez, de mi még mindig a földön ültünk és Petra el is aludt. Azt lehetett hinni, hogy beteg, de csak fáradt volt, ezért szó szerint leöntöttem vizzel. Ettől már felébredt. Közben Kata és Niki helyet cseréltek így egész koncerten mellettem állt Niki. Nagyon jól elbeszélgettünk, nevettünk és kiderült ő is Csipát imádja a legjobban. 
Amíg a Csíkzenekar játszott a fiúk is megérkeztek. A színpad oldalán először Tibi és Endi jelent meg, hogy felvegyék az új kabátot. Aztán Csipát is megláttuk, aki a elkezdett táncolni, de előtte integettünk neki, amit viszonzott is. Később Zsolti is megkapta a Hooligans crew kabátot.  Jó társaságban hamar elmegy az idő így nemsokára megszólat a Bohémélet introja, majd sorban jöttek fel a fiúk, amit nagy síkoj és taps követett. A Nőben a boldogságra mindenki megmozdult, aki meg nem azt eltapostuk. ;) Sokszor hülyéskedtek a fiúk, Csipa még balettozott is. Koncert közben Kata, akivel Pesten találkoztunk felhívott telefonon és másfél dalt végig is hallgatott, de aztán idegesített, hogy a telómon kell tapsolnom. A lassúbb számoknál a kis csapatunk felemelte a kezét és jobbra-balra dülöngélve énekeltüknk. Aztán Niki kitalálta, hogy a kezünkkel mutassunk szív alakot. Ezt továbbitottam Petrának, majd megalkottunk keresztbe két szívet. Vártunk a  Csipa reakciójára, amire ő is alkotott egy szívet nekünk és azt mondta, hogy "Én is I love you!". Síkítottunk az örömtől. A koncert többi része is ilyen jól telt kivéve, amikor vége lett. A dobverőket újból eldobta Endi és úgy tűnik hiába reménykedünk, mert ez sosem jön össze nekünk. Amint megüresedett a színpad és a fények is elhalványultak az emberek is kezdtek eltűnni. Persze mi még vártunk a dedikálásra meg csináltunk még közösképeket.
Ahogy elment az a sok ember észrevettem egy részeg srácot, aki lefeküdt egy padra és olyan gyorsasággal el is dölt, mire mi csak nevettünk rajta. Kíváncsian figyeltük, hogy kijönnek-e a fiúk dedikálásra, majd a színpad oldalára ment mindenki leskelődni. Zsolti volt, aki először jött a kerítéshez, de sikerült rávenni, hogy inkább a korlátnál dedikáljon. Mindenki futott utána, de szerencsére nem voltunk sokan. Mielőtt mi következtünk volna Petrával megbeszéltük, hogy a közösképen mutatunk egy szívet, ami sikerült is. A kép közben mondott valamit (már nem emlékszem rá)  így a fotótn meglepődött, cuki arcot vág. Aztán mondta, hogy milyen aranyosak vagyunk még szív is van meg minden, mondjuk köszi szépen aztán adtam neki egy puszit, mire először kicsit meglepödött, de utána én is visszakaptam és Petra is kapott a szúros pusziból. Kicsit hülyén érzem magam emiatt viszont nagyon jó illata volt Zsoltinak! Nemsokára Endi is ott volt előttünk, akitől először autogramot kértünk a karunkra utána egy közöskép, majd apa is csatlakozott kezében a cigeretáival. Ez a megszokás még  októberben kezdődött, amikor a backstageben Endinek kellett volna a dohány és apa vitte be neki. Mostanra erről megjegyzett minket és el is fogadta az ajándékot csak "Ebből ne legyen szokás", mert nem szeretné, hogy miatta "pazaroljunk". Endit követve Tibi volt a következő, de tőle csak autogramot kaptunk szintén a karunkra.
Sajnos Csipa megint nem jött ki. A dedikálás után Niki magához hívott és elmesélte, amikor Endivel csináltak közösképet két srác odajött hozzájuk és meg kérdezték a dobost, hogy "Te vagy az énekes?", amire igennel válaszolt. Aztán aláíratták vele a telefonjukat. Miután elmentek Niki azt azt javasolta "Azt kellett volna írnod, hogy Csipa" erre Endi "Azt is írtam." Ezután nagy nehezen elbúcsúztunk egymástól. Katával és Henyékkel még férre vonultunk beszélgetni és vártuk a fiúk kocsiját, de ők még mindig nem jöttek ki. Mivel kezdtünk fázni és a lábunkon is alig álltunk mi is elköszöntünk. Azonban én rájöttem, hogy éhes vagyok, ezért még megálltunk venni egy hotdogot és leültünk az egyik padra. A "vacsora" végén tartottunk, amikor Kata egyedül felénk közeledett ugyanis az ő busza csak másnap fog jönni. Mivel a mi szállásunkon lenne még egy szabad ágy felajánlotta apa, hogy ott aludhat pár órát, de most nem. Végül tőle is mégegyszer elbúcsúztunk, megköszöntem a szájfényt és nehezen elballagtunk. 
Másnap hazafelé Budapesten maradtunk 3 órát addig az Aréna Plázában nézelődtünk. Szerintem ez volt a legjobb nyár kezdés viszont a következő koncertet még mi sem tudjuk hol folytassuk...
Képek a koncertről:






2013. május 2., csütörtök

10 koncert, 2 évnyi rajongás...

Csak pár nap telt el,de újból írhatok egy koncert beszámolót méghozzá a pontosan 10. koncertemről. Ahogy már említettem most Kazincbarcikára mentünk a majálisi napokra, ami még ingyenes is volt. Aznap persze nem kellett dolgozni, se tanulni így nyugodtan 10 órakor felkelltem és készülődtem az estére. A múltkori ruhaválasztásból tanulva most egy rövid farmert, tornacsukát, a kihagyhatatlan Jack Daniels féle Hooligans pólót és még egy szülinapra kapott szegecses karkötőt vettem magamra. A kapkodott reggelizés és egyben ebéd után a táskámmal először a városba indultam apám egyik munkatársához, aki segített a fényképezőgépem összeragasztásában (egyszer leejtettem és csak a ragasztó tartja életben...:) után fel a buszra onnan pedig a villamosra ki a végállomásig. Pár megálló után felszállt egyik barátnőm, aki most másodszor fog Hooligans koncerten részt venni de "normális" társasággal vagyis velünk. Az út végéig elbeszélgettünk aztán ahogy leszálltunk Petra már rögtön ott volt mögöttünk az én nem rég kapott Jack Danielses pólómban. (kölcsön adtam) Mivel a bátyja vitt el minket autóval így elsétáltunk a házuk parkolójába, ahol addig apumnak is telefonáltam hogy hol szedjük fel. (xD) Elvileg csak 5 percet kellet volna várnunk amiből rögtön negyed óra lett de ezalatt kifirkáltuk egymást Petrával amiből már "brutális" verekedés lett. Később már lenyugodtunk mert jött a sofőrünk. Először elmentünk a DVTK stadionig ahol csak 3 percet kellett várni mert apum már be is szállt mellénk. Elindultunk Barcika felé, út közben pedig Green day számokat hallgatva. Egy álmosító 45 perc múlva már a Reál parkolójában szálltunk ki a cuccainkat a vállunkra véve mentünk a Csónakázó tóhoz. Ekkor már ismerős hangokat hallotunk úgyanis Talán Attila  énekelt a színpadon. Sajnos csak az utolsó hangra értünk oda így kép se készült. Innen elváltak az útjaink apától és Petra bátyjától mert ők még szét akartak nézni a majálisban amíg mi a koncert terepet szemléltük. Egy pár ember nézelődött csak a színpad körül szóval még nyugodtak voltunk de addig a két csaj elment felfrissülni amíg én a korlátot támasztottam. Nagyon ingatag egy talámány, mintha a tenger hullámozna a kezed alatt. Ahogy visszajöttek a lányok még elsétáltunk a tóhoz (mert amúgyis a bábszínház következett és nem akartuk elállni a kicsik látószögét xd) majd a túloldalon is szétnéztünk vagyis bementünk a játszótérre.  Sajnos mindegyik játék foglalt volt de egy kisbaba után barátnőmmel bemásztunk egy kerek, hálóféle hintába. Persze egy apuka hangosan kiröhögött ahogy ott álltunk türelmetlenül a játék előtt de mi soha nem növünk fel! Egy kis ringatózás és szórakozás után jött a mászóka de erőnk erre nem volt így meggyőztem Petráékat, hogy álljunk vissza a színpadhoz mert mindjárt vége a bábszínházhoz. Újból átkelltünk a kis hídon majd a végén szembetalálkoztam Talán Attilával aki pár barátjával sörözgetett. Én odaakartam menni egy képre de Petra nem hagyta. Ezen túllépve mentünk tovább a színpadhoz ám még mindig ment a bábszínház kb még 10 percig. Rögtön eszembe jutott, amikor mi is ilyen kicsik voltunk és osztállyal  a színházba jártunk...furcsa de mi is jót röhögtünk az előadáson. Ahogy távozni készült a gyerektömeg mi gyorsan felálltunk és beálltunk a helyünkre, most az először Csipával szemben. Innen már el se mozdultunk. Kövi fellépő Bereczki Zoltán volt (rem jól írtam a nevét) akit legjobban a "Lehetsz király" daláról ismertünk. Nem gondoltam volna, hogy ilyen vicces és aranyos mert egész idő alatt röhögtünk, főleg a Michael Jackson tánclépésein. Persze nagyon jól is énekelt és jó sztoriai is voltak. Legutolsó szám a Magna cum laude-tól a Vidéki sanzon volt amit együtt énekeltünk ám a dal vége felé fogta magát, lesétált a színpadról majd a  közönség soraiban folytatta tovább az éneklést. Az emberek mind felé indultak és eközben páran sunyiban beálltak a helyükre az első sorba. Tényleg nagyon jól szerepelt Bereczki!
Utána se unatkoztunk sokat mert nemsokára Gyurcsik Tibi következett (ha jól tudom Megasztáros) akiről elsőként kiderült, hogy boldog párkapcsolatban él. Első sor női reakciója "ohh!". Ő rajta is sokat mosolyogtunk főleg, hogy a dalok közben nem egyszer felénk is elnézett és amikor a szemembe nézett tényleg le is fagytam. Barátnőnk aki először jött velünk koncertre elolvadt ahogy  ő vele is elszemezgetett... Ezért szeretem az ilyen rendezményeket! 
Az eddigi fellépőkkel ennyire még nem elégedtünk meg. Azonban a Hooligans előtt még Gáspár Laci foglalta a színpadot. Nem volt nagy a lelkesedésünk mert nem is ismertünk sok számot. Végre közeledtünk a fél nyolc felé amit már izgatottan vártunk, de még olyan 10 percet kellet még hozzátennünk. Ekkor a színpadra fellépett egy nő aki megint elmagyarázta a következő programokat de látta hogy a közönség már nem bír magával ezért nem húzta a szót, megszólalt a Bohémélet introja és elsőként szokásosan Endi lépett fel utána a többiekkkel. Nagy sikítással és tapsolással köszöntöttük őket. Aztán megpendültek a húrok és már örülten tomboltunk is a Nőben a boldogságra. Azonban már a dal közepén olyan furcsán éreztem magam...mert amikor ugráltunk akkor anyira kitűntünk a tömegből. Nem tudom, lehet hogy csak a mi oldalunkon volt kevésbé beválalós a közönség de ez minket nem zavart akkor is ugráltunk. Már az elején láttuk barátnőnkön hogy élvezi a zenét és a max hangerőt. Persze Zsoltin még mindig jót röhögtünk ezzel a frizúrával de...nem röhög, együttérez! Koncert közben mindig Csipát néztem de mivel tudjuk, hogy a dalokat becsukott szemmel, átérezve énekli így most nem kaptam olyat mint Budapesten. Hát nem lehet minden tökéletes!;) Viszont még fel is tudtunk frissülni úgyanis az egyik szám végén a frontemberünk az ásványvízéből egy jót öntött középre de minket pont kihagyott így felénk is öntött (vagyis pont ránk) szóval az esti zuhanyzás is megvolt. Minden dalt nagyon élveztem és megint sokszor elgondolkodtam. Az egyik lassúbb számnál a drámai hatásért vagy csak véletlenül a színpad oldalán észrevettem egy óriási unikornis héliumlufit amit a gazdája lassan el is engedett. Mutattam Petrának ahogy a "szép emlékek" vagyis a nyihaházós póni repült egyre följebb a levegőben. Sajnos az a két óra nagyon gyorsan eltelt így a fiúk egy percre le is mentek a színpadról de utána még folytatták az Illúzióval, a Félemberrel és a best-tel a Hotel mámorral. Barátnőnk ennek különösen örült mert ez volt a nagy kedvence a fiúktól de nem csak neki. A búcsú után lassan lemásztak a színpadról a fiúk de előtte Endi bedobta a dobokat amiket....persze most se tudtam megszerezni.:/ Vagy én állok rossz helyen vagy Endi dob rosszul?! A koncertnek vége volt, az emberek is hazafelé vették az írányt de mi még akartunk volna közösképet a fiúkkal. Azonban fáradtak voltunk, holnap suli meg azt se tudtuk hogy hova jönnek szóval inkább mentünk. "Amúgyis sz*r közösképem lett volna!" beszéltem be magamnak...Álmos fejjel ültünk be az autóba és mentünk is haza. Ma reggel én 6kor kelltem és meglepődve annyira nem is voltam álmos pedig tesink is volt amit kibírtam! Kezdek belejönni ebbe az életstílusba de barátnőnknek még sokat kell gyakorolni mert ma egésznap csak nyafogott. xD
Most egy időre vagyis másfél hónapra pihenünk egyett és sok energiát szerzünk jún.14-re a szegedi koncertre ahol pár Hooligán baráttal találkozni fogunk. Legyen valami 2013!! :)











2013. április 27., szombat

Az első tombolás Budapesten

Már közel 4 hónapja nem jutottam/jutottunk el Hooligans koncertre de ápr. 26-án megtört a csend. Valójában a BP Park koncert váratlanul ért minket mert ez egyben szülinapi ajándék volt ugyanis barátnőm 27-én én  meg 29-én ünneplünk. Szóval péntek reggel álmosan kelltem fel de azzal a gondolattal éltettem magam, hogy ma este újra tombolhatunk. Még tegnap este befontam a hajam így reggelre göndör lettem. A gyors kajálás és készülődés után indultam a buszhoz először a suliba. Azonban a szerencsém már a nap elején elhagyott mert a 3. megállónál lerobbant a jármű ezért gyalogolhattam a villamoshoz. Szerencsére időben ott voltam a gimiben. Ahogy beléptem a terembe két barátnőnk  tombolós utitársam és elém álltak egy kisebb tasakkal. Az ajándékunk lapult benne vagyis nekem egy "Sexy" felíratú nyaklánc Petrának pedig két bajszos gyűrű.Nagyon tetszett. Elkezdődtek az órák amik persze ilyenkor lassan telnek el. A reggeli szerencsétlenségem folytatódott mert egyre melegebbeéreztem magam l és szédültem is de nem tudom mitől. Barátom adott gyógyszert ami egy kicsit hatott is. Féltem hogy ez a rosszullét kihat a koncertre mert nem akarok a tömegben összeesni! Egész nap ittam vízet és próbáltam megnyugodni de csak jobban idegeskedtem ugyanis az egyik órám is "remekül" telt. Pár óra után vége lett a napunknak, majd Petrával rohantunk ki a suliból egyenesen a barátnőmék kocsijához. Ott várt Petra bátyja és indultunk is a Tiszai pályaudvarra. 20 perc múlva apukámhoz csatlakoztunk akivel fel is szálltunk a vonatra majd indultunk Budapestre. Út közben is rosszul éreztem magam de a légkondi megmentett a szenvedéstől így a kedvem is erősödött. Zenét hallgattunk és jókat beszélgettünk. 2 órányi utazás után már a Keletiben találtuk magunkat. Onnan gyalog elsétáltunk a panzióba ahol rögtön be is döltünk az ágyba pihenni. Azonban nem volt sok időnk így egy gyors felfrissülés után már a Park felé vettük az irányt. Még mindig lázasnak éreztem magam de éltem. A buszról leszállva szinte pont a koncerthelyszín előtt voltunk így rohantunk is a főbejárathoz. A biztonsági őrök szerint nem vihettünk be se ital se ételt így a péksütét és az éltető vízet ki kellet öntenünk egy kukába. Végre bent voltunk a Parkban azonban még várhattunk mert még nem engedtek be a színpad elé így olyan 2 órát még álltunk. Addig apa vett nekünk italt ott a büfénél nem valami olcsón. Szerencsénkre nem volt sok ember elöttünk és még egy pár face ismerősömet is láthattam. Eközben a fiúk éppen hangoltak pár számukkal.
Utánuk pedig az előzenekar gyakorolt a Rockforce (remélem jól írtam le) gyerekbanda. Várakozás közben persze most is jól elvoltunk amikor megcsörrent a telefonom. Nem tudtam ki az csak a számot írta ki.  Felvettem de fogalmam sem volt hogy ki az a hangja alapján aztán hosszú idő után leesett hogy Kata hívott akivel találkozni fogunk a koncerten. Jelenleg még otthon voltak és 3/4 óra mire ideérnek. A beszélgetés után kb 1 órával megmozdult a sor és beengedték az embereket. Amint a jegy szélét letépték mint az örült rohantunk a színpadhoz ám pár rajongó megelőzött minket így megint a szőke előtt kötöttünk ki de első sorban. Már kezdtem megnyugodni és lázasnak is alig éreztem magam. Aztán újból csak vártunk és vártunk  ja és még egy jó barátra Noémire hogy találkozhassunk. Valahogyan eltelt az idő mert nemsokára két szőkeségre figyeltünk fel Katára sé barátnőjéra Natira. Jeleztük hogy itt vagyunk azonban a helyfoglalás az sajnos nem jött össze. (bocsi): Kiengesztelésül a táskámból kiemeltem egy saját készítésü állbajuszt amit csak a Katának csináltam ugyanis egyszer említette hogy nincs bajszos cucca ezért én csináltam egyet. Remélem nem fog.;) Ezután persze közösképet is készítettünk. Nemsokára fellépett a Rockforce is. Ha jól tudom olyan 12 évesek voltak de ahoz képest nagyon jól játszottak és az angol dalokat is jól énekelték. Volt benne pár ismerős szám főleg a Green daytől az American idiot. Vad egy banda volt...
A szereplésüknek hamar vége is lett és következett egy kis szünet. Addig Katáéknak megmutattuk az N.H.N.SZ feliratunkat (mint ami Szerencsen is volt) meg egy kémia témához tartozó rövidítést. Egyik barátunk találta ki pár hete. Megint csak várhattunk és várhattunk amikor az alvásból felriadtunk a szokásos intro ra. A színpad füstbe borult majd a sötétből felbukkantak a fiúk akik kényelembe is helyezkedtek. Jó volt újra látni őket főleg amikor elkezdték a Nőben a boldogságot játszani.Innentől meg már történelem. A fiúk most is kitettek magukért és jó sokat nevettünk is rajtuk. Először ahogy Zsoltika elkezdte rázni az új frizúráját az nagyon édes volt!


Minden dalt élveztünk főleg én a Játszom,Küzdj az álmodért és az Egyformánnál párszor elgondolkodtam és még libabőrös is lettem. A fiúk összes számát ennyire imádom. De volt itt számomra különleges pillanat is úgyanis már nem tudom melyik dalnál Csipa épp szembe állt velünk amikor félig lehajolt, rám nézett (vagyis remélem az tényleg nekem szánta) egyik kezében a mikrofonnal, másikkal meg "beletúrt a nadrágjába" amire én csak jobban sikítottam erre pedig egy ördögi mosolyt is kaptam. Ezen kivül sokszor csípőmozgásos kedvében is volt amihez megjegyezte hogy "Ez de jól esett!". Zsoltit is sikerült elmosolyodtatni mert  felemeltük az N.H.N.SZ rajzunkat de olyan érzesem van hogy kezdi ez idegesíteni...Szóval nagyon szuper volt a koncert és tényleg jól esett ugrálni főleg hogy már nem is éreztem magam betegnek.Csak már fáradtam és a torkom kezdett el fájni aminek az eredménye hogy még most se tudok beszélni csak nehezen suttogni. Pedig Petra a koncert vége felé nekem panaszkodott hogy el fog menni a hangja és még mindig rendesen beszél. De nagyon megérte én azt mondom. De minden csoda egyszer véget ér mint ahogy ez a koncert is. Az utolsó számra a Hotel mámorra tényleg borultunk mint az örült majd a végén készítettek egy képet a fiúkról háttérben a lelkes közönséggel.
Majd a dobverők is a közönség közé szálltak és a színpad is kezdett kiürülni. Persze mi még maradtunk a dedikálásra addig beszélgettünk és csináltunk még egy közösképet most csak Katával.. Nem sokkal később elkezdtek dedikáló képeket osztogatni és elsőként Csipa bukkant fel a sötétben mire mi előre furakodtunk. Ám hiába mert nagyon hamar el is ment így az utána következő Tibitől sikerült is autogramot kérni igaz nehezen ismerte fel magát, majd egy közösképet is csináltunk. Utána meg a szőke Zsolti jött aki alá is írta az N.H.N.SZ képet és le is fotóztam Petrával őket. Sajna a képhez semmit se mondott...Pár tolakodás és lökdösést követően pedig Endi bukkant fel akivel szintén közöskép és egy aláírás is kötelező volt. Pontosabban két kép ugyanis apa készítette és egy cigiért cserébe csinálhatot rólunk még egy képet. Miután mindenkit "kivégeztünk" (kivéve Csipát) visszatértünk Katáékhoz de nemsokára már búcsúztunk is. Ölelés, puszi és elindultak a kijárat felé, mi addig még egy kicsit kobóroltunk ugyanis Noémit kerestük. Aztán eszembe jutott h megvan a telefon száma ezért gyorsan fel is hívtam.Pár kicsöngetés után először hallhattam a hangját és ahogy mondta még ott voltak a koncerten de ez után kinyomta a telefont!? Megcsörgettem mégegyszer de nem vette fel viszont ahogy körbenéztem a színpad előtti korlátnál ismerős vöröses fürtöket pillantottam meg. Gyorsan közeledtünk és tényleg jól láttam, Noémi volt az. Ölelés, beszélgetés és persze vele is készült közöskép meg egy "szuper kép".;) Közben felfigyeltünk Endire aki még mindig a korlátnál állt és aláírást osztogatott. Gondoltam hogy csináljunk vele egy közösképet így négyen (plusz Noémi barátnője) ezért futottunk is utána de valahogy mindig a másik irányba haladt de végülis elkaptuk egy képre. A fáradtság eluralkodott rajtunk így hamarosan elkellet bucsuznunk. Utólag még rákötöttem Noémire hogy legközelebb ők jöjenek Miskolcra koncertezni ami remélem nemsokára meg is fog valósulni. Majd álmosan visszaballagtunk a panzióba ahol rögtön már aludtunk is.
Szerintem ez nagyon szuper koncert volt még ha a nap eleje sz*rul is kezdődött. Legközelebb 4 nap múlva Kazincbarcikán fogunk tombolni egy "faszányosat"! Boruljon aminek borulnia kell! ;D